A blog jelenleg szüneteltet!!!

.:11.fejezet:.

.: Stay Strong :.

Hope Carter

A kórteremből sírva léptem ki, amit Lilly is és Harry is észrevett. Előbbi csak értetlenül pislogott rám, míg Harry gyorsan szedte felém lábait, miközben én megfordultam és a folyosón kezdtem el futni a kijárat felé. Nem tudtam elviselni, hogy a bátyám így viselkedik velem, de nem is ez fájt a legjobban.. Volt már, hogy haragban voltunk pár hétig, de mindig kibékültünk.. De most az volt a legrosszabb, hogy bocsánatot kértem, mégis azt akarta, hogy eltűnjek. Tudom, hogy elrontottam, de Mat nagyon jól tudja, ha valamiért bocsánatot kérek, azt tényleg meg szoktam bánni, esetleg órákig, napokig, vagy hetekig is képes vagyok ezen gondolkozni, mielőtt meghozom végleges döntésem. Most nem sikerült ennyit gondolkodnom, mégis teljesen komolyan gondoltam, amit bátyámnak mondtam. Sajnáltam.. Sajnáltam, hogy miattam került kórházba, és most miattam van gipszben az egyik lába. Ha rá hallgatok, ez mind nem történt volna meg, de én mindig is ilyen voltam. A saját fejem után mentem, nem hallgattam senkire. Amit akartam, megszereztem, akár minden áron. De most, hogy Mat bent fekszik a kórteremben, vagy egyedül, vagy Lilly-vel, rá kell jönnöm, hogy mindent rosszul csináltam. Ha nem megyek bulizni, ha nem kezdek el rúd táncolni, ha nem iszom le magam.. Ha utána nem Harry-nek kell kivonszolnia a szórakozóhelyről, ha Mat nem jön oda, ahol voltunk. Nem veszekedett volna Harry-vel, nem vitt volna haza, és nem kellett volna kiszöknöm ahhoz a fiúhoz, akit szeretek, attól a fiútól, akit ugyanúgy szeretek. Lehetetlen dönteni közöttük, hisz mindketten olyan fontosak számomra. Lábaimat gyorsabban szedtem, annak ellenére, hogy éreztem, erőm kezd fogyni. A keskeny folyosó most még szűkebbnek tűnt, de ennek ellenére szedtem lábaimat a biztonságot nyújtó kijárat felé. Erőm teljesen elfogyott még azelőtt, hogy kiértem volna a hűvös utcára. Lábaim remegtek, így kezemet a falnak nyomtam. Talán a földre is rogytam volna, ha egy erős kéz nem kap el. A kar tulajdonosára pillantottam, szívem azonnal hevesebben kezdett verni. Harry szorosan fogott, majd egy széket húzott magához, arra ültetett. Térdemre könyököltem, arcomat tenyerembe temettem. 

- Minden az én hibám - suttogtam azt a mondatot, ami már órák óta a fejemben kavargott. 

- Ne mond ezt, kicsim - guggolt le mellém Harry, kezét hátamra simította. 

- Harry.. Tudom, hogy én rontottam el mindent.. A bátyám kórházban van és semmit nem tudok csinálni! Látni sem akar, miközben nagyon jól tudja, hogy emiatt nekem megszakad a szívem.. 

A sírás fojtogatott, a végére már nem tudtam egy értelmes szót kinyögni, csak sírtam. Harry türelmesen várta, míg nagyjából eláll a sírásom. Mikor ez megtörtént, megfogta a kezemet és mélyen a szemembe nézett. Láttam rajta, hogy ő is sajnálja a történteket, ami megnyugtatott. Jó volt tudni, hogy ő is aggódik a bátyámért, még akkor is, ha először nem kedvelte, mivel azt hitte, a barátom. De most itt volt velem, keze az enyémen pihent, ami megnyugtatott. Óvatosan állt fel eddigi helyzetéből, majd kezemnél fogva húzott fel magához. Mikor biztos lábakon álltam, kezemet elengedte, majd derekamra simította sajátját. Én csak a nyaka köré fontam karjaimat, majd vállára hajtottam a fejem. Pár percig öleltük egymást, majd Harry eltolt magától. Mélyen a szemébe néztem, arcán egy apró, alig látható mosoly jelent meg, mire nekem is jobb kedvem lett. Imádom, ha Harry mosolyog, olyankor semmi nem számít, csak ő. Ha ő boldog, nekem is egy részem az, főleg, mikor vele vagyok, vagy fogom a kezét. Mintha csak meghallotta volna a gondolatomat, kezét enyémhez érintette, ujjait rákulcsolta enyéimre, úgy lépett egyet lassan a kijárat felé. Követtem tevékenységét, így lassan kezdtünk sétálni a kijárat felé. Az ajtót egy kézzel löktük ki magunk előtt, majd lassan Harry kocsija felé vettük az irányt. Harry előre sétált, majd az ajtót kinyitva várta, hogy beszálljak, és elhelyezkedjek a kényelmes ülésen. Mikor ez megtörtént, megkerülte az autót, és ő is beült. Csendben utaztunk, mikor egy ismeretlen háznál álltunk meg. Nem Harry-énél, nem a miénknél. Csak néztem, ahogy Harry kiszáll a kocsiból, majd megkerülve a kocsit kinyitja nekem az ajtót. Bátortalanul, de kiszálltam a kocsiból. Harry is láthatta arcomon a bizonytalanságot, így csak kezemet megfogva kezdett el húzni a bejárati ajtó felé. Az ajtóban megállt, majd kulcsát a kezébe véve kezdett el keresgélni a megfelelő kulcs után. Mikor megtalálta, elfordította a zárban, az pedig egy kattanással jelezte, hogy szabad az út. Harry lépett be először a házba, majd én is követtem. Az ajtót magam után csuktam be, majd Harry-t kezdtem el keresni, aki idő közben eltűnt. 

- Harry, hol vagy? - kiabáltam. 

- Konyha - kiabált vissza, de sokat nem segített. 

Mivel először jártam ebben a házban, nem tudtam, mi hol van, így tovább folytattam a kiabálást. 

- És az hol van? 

Hirtelen nyílt az ajtó, majd a kis résen Harry dugta ki a fejét. Elmosolyodott, majd kilépett a konyhából. Előttem állt meg, kezét derekamra simította. Kezemet mellkasára helyeztem, úgy néztem bele gyönyörű zöld szemeibe. Pillanatokig csak néztünk egymás szemeibe, végül ő hajolt közelebb hozzám. 

- Szeretlek - suttogta, ajkaink milliméterekre voltak egymásétól. 

- Én is - suttogtam, majd közelebb hajolva hozzá, egy csókot leheltem ajkaira. 

Imádtam, amikor megcsókolt. Gyomrom görcsbe rándult, lepkéim egy része feladta a szolgálatot, miközben másik fele vadul kezdett csapkodni. Sosem hittem volna, hogy egyszer lesz majd egy olyan fiú, aki ezt váltja majd ki belőlem. Aki engem fog szeretni, nem egy nálam sokkal csinosabb lányt. Persze lehet, hogy Harry csak játszik velem, mint az összes többi lánnyal, de én most túlságosan szeretem ahhoz, hogy elhiggyem. Derekamról fenekemre csúszott a keze, pár pillanatra kicsit megemelt, nekem pedig elég volt ez az idő ahhoz, hogy lábaimat dereka köré fonjam. Lassan lépkedett velem a kanapé felé, majd óvatosan helyezett le a puha díszpárnák közé. Fölém mászott, majd nyakamat kezdte el csókolgatni. Néha szívta, nyalogatta a bőrt, számat olyankor egy-egy halk nyögés hagyta el. Tevékenységünket Louis zavarta meg, aki éppen az emeletről rohant le. Mikor meglátott minket, perverz mosoly jelent meg arcán.
- Menjetek szobára - mondta végül, majd a konyhába sietett.
- Te is hallottad - mondta Harry, majd az ölébe véve sietett velem a lépcső felé, amin percekkel előbb Louis száguldott le.
Szorosabban kapaszkodtam Harry nyakába, miközben folyamatosan egyre feljebb értünk. Hirtelen azon kaptam magam, hogy Harry egy folyosóról nyit be egy szobába, valószínűleg a sajátjába. Az ajtót maga mögött becsukta, majd neki nyomott. Meg sem tudtam szólalni, szenvedélyesen csókolni kezdett. Mikor eltávolodott tőlem, az ágya felé indult, majd óvatosan lefektetett rá. Fölém mászott, nyakamon apró csókokat hagyott, amiktől kirázott a hideg. Nem szoktam hozzá, hogy bárki a nyakamat csókolgassa, így érthető volt, hogy testem azonnal libabőrbe burkolózott. Harry mosolyogva csókolt meg, majd pólóm alját kezdte piszkálni. Egyre feljebb húzta, keze már fedetlen oldalamat kezdte simogatni.
- Harry.. - szakítottam meg a csókunkat - Kérlek..
- Ne haragudj.. - mászott le rólam, majd mellém feküdt.
Közelebb másztam hozzá, arcára egy puszit nyomtam. Mellé feküdtem, fejemet mellkasára hajtottam. Mellkasával együtt fejem is egyenletesen süllyedt és emelkedett, ahogyan a levegőt vette. Mosolyogva bújtam közelebb hozzá, kezeit derekamra simította. Keze egy idő után fenekemre csúszott, úgy simogatott tovább, mintha semmi sem történt volna. Mosolyogva megráztam a fejem, majd tekintetemmel őt illettem meg.
- Ne kínozz, kérlek - suttogtam.
Nem hagyta abba, így kezemmel felhúztam fekete pólóját és hasát kezdtem el simogatni. Egyre lejjebb kezdtem el simogatni, mígnem elértem nadrágja szegélyéhez. Kínzó lassúsággal kigomboltam nadrágját, majd tovább simogattam. Kezem egyre lejjebb vándorolt, végül férfiasságát kezdtem simogatni boxeren keresztül. Száját apró nyögések hagyták el, végül csuklómat megragadva kiemelte a kezem a nadrágjából.
- Ha nem akarod, hogy most megtörténjen, fejezd be!! - nézett rám szúrós tekintettel.
Nem törődtem vele, tovább simogattam, azonban most megálltam a boxere szegélyénél. Közelebb hajoltam hozzá, ajkaira egy csókot nyomtam. Neki azonban ez nem volt elég, kis időn belül ő hajolt közelebb hozzám. Nyelvével alsó ajkamon simított végig, ezzel engedélyt kérve a bejutásra. Meg is kapta, pillanatokon belül nyelve rácsavarodott az enyémre. Percekkel később váltunk csak el levegő hiányában. Harry a homlokát az enyémnek döntve nézett mélyen szemeimbe.
- Szeretlek - suttogtam.
Szemében furcsa csillogást véltem felfedezni, de nem tudtam mire vélni. A levegőt még mindig egyenletlenül vette, meleg leheletét ajkaimon éreztem. Egy sóhaj hagyta el száját, majd smaragdzöld tekintetét rám emelte.
- El kell mondanom valamit.. - suttogott.

.:10.fejezet:.

.: Tűnj el :.

Matthew Carter

Nem tudtam mit csinálni, miután Hope-t ott hagytam azzal az emberrel, aki igazából az egész életemet tönkretette. Már eltelt pár év, én mégsem tudom elfelejteni, amit tett. Egy olyan személyt vett el tőlem, aki talán az életemet jelentette. Olyat, akiért bármit megtettem volna, ám most még sincs velem.
*3 évvel ezelőtt történt, hogy találkoztam egy olyan lánnyal, akit a másik felemnek mondhatok. Szőkés barna haja a vállára omlott, kék szemét a mai napig nem tudom kiverni fejemből. Lassan sétált a parton, alakja miatt sok fiú észrevette, ahogyan én is. A mellettem lévő napozóágyon foglalt melyet, úgy nézte barátnőit a vízben. Percekig csak néztem, amit ő is észrevehetett, ugyanis rám kapta tekintetét. Halványan elmosolyodott, majd újra barátnőjére nézett, aki éppen elcsúszott a vízben. Apró nevetés hagyta el száját, csilingelő hangja azonnal a fülembe kúszott. Mosolyogva nézett újra rám, én pedig a kezemet nyújtva mutatkoztam be neki. Kis hezitálás után, de elfogadta jobbomat, amin aprón rázott.

- Taylor.. Taylor Swift.

- Szép neved van - mondtam mosolyogva, majd felálltam eddigi helyemről - Bejössz a vízbe?

Pár pillanatig hezitált, majd kezemet megragadva állt fel helyéről.

- Menjünk.

A vízbe sétáltunk, de hamar meguntuk, így cuccunkat felkapva a víz mentén kezdtünk el sétálni. Fél óráig sétáltunk össze-vissza, miközben olyan értelmetlen dolgokról beszélgettünk, minthogy a vizet miért látjuk kéknek. Sokat nevettünk, és megkedveltem Taylor-t. Sok mindent mesélt magáról, illetve én is magamról. Egy kis fagylaltos bódéhoz értünk, majd kértünk egy-egy gombóc fagyit, azzal sétáltunk tovább. Még fél órát sétáltunk, míg elértünk a kikötőig. Sajnos neki mennie kellett, így megbeszéltük, hogy másnap, ugyanott találkozunk. Ez így volt egy hétig, majd megkérdeztem tőle, hogy lenne-e a barátnőm, amire igen volt a válasza. Sokat találkozgattunk, és úgy éreztem, a fellegekben járok, mikor vele vagyok. Ő volt a másik felem. Megértettük egymást, még akkor is, mikor éppen egy veszekedés közepén álltunk. Nem tudtam volna elképzelni az életemet nélküle. 1 évvel ezelőtt aztán híres lett. Elvesztettem. És hogy hogy került képbe a híres Harry Styles? Az újságok és a média szerint, egy párt alkottak. Ehhez csatoltak még közös fotókat, amint éppen kézen fogva sétálnak, esetleg csókolóznak. Összetörtem. És, hogy a lánnyal mi lett? Hetekkel később szakítottak Harry-vel. Akkor jöttek a telefonok tőle, amiket azonnal kinyomtam. Nem akartam beszélni vele, nem akartam megtudni, miért tette. Talán még jobban összetörtem volna.*

Ezekkel a gondolatokkal sétáltam otthonunk felé, miközben fejemben végig Hope-n és Harry-n gondolkoztam. Most talán elveszítek még egy olyan embert, aki az életemnél is fontosabb. Hope mindig is a maga feje után ment, még akkor is, ha sokszor hallgatott rám egy-egy dologgal kapcsolatban. Hirtelen éles fény ütötte meg szememet, mire oldalra pillantottam. Minden elsötétült, csak hangokat hallottam pár pillanatig, majd azok is megszűntek. Hirtelen Hope állt meg előttem, könnyes szemmel. Fején vér folyt le, ami megijesztett. Közelebb akartam menni hozzá, de nem tudtam. Lábaim nem mozdultak. Kezeimet felé nyújtottam, mire csak megfordult és futni kezdett. Egy nő karjaiba futott, majd a mellette álló férfi is megölelte őt. Ismerősek voltak.. Az idősebb nő mintha Hope lett volna, szinte mindenben hasonlítottak. A hajuk, a szemük, a mosolyuk.. Minden olyan egyforma volt. A férfi egy mosollyal az arcán fordult Hope felé, majd Harry jelent meg előttem. Gúnyos mosollyal az arcán kezdett el sétálni Hope felé, majd előtte egy lépéssel megállt. Ajkaira egy csókot nyomott, amit Hope viszonzott is. Harry kezet rázott a férfivel, majd a nő arcára nyomott egy-egy puszit. Karomban éles fájdalmat éreztem, ami arra késztetett, hogy szemeimet nyílásra bírjam. Lassan nyitottam ki szemeimet, majd az erős fény miatt szinte azonnal vissza is csuktam. 

- Látom felébredt - hallottam meg egy hangot, mire szememet újra nyílásra bírtam. 

Egy 30-as éveiben járó, fehér köpenyes férfi állt előttem, kezeiben egy lapot nézegetett. Tekintetem kezeimre tévedt, amikből csövek álltak ki. Lában gipszben volt felpolcolva, amitől elzsibbadt említett végtagom. Meg akartam mozdulni, de a fájdalom, amit a testemben éreztem, megakadályozta ezt a tevékenységemet. 

- Hol vagyok? - kérdeztem halkan az orvostól. 

- Mr.Carter, kórházban van.. Egy nagyon kedves lány hozta be Önt, elmondása szerint egy autó ütötte el.. Jobb lába eltört, kezében apró zúzódások keletkeztek, ami miatt bent kell tartanunk - hadarta el gyorsan.
Kezében egy injekciós tűvel indult meg felém, majd kezembe nyomva annak tartalmát indult ki a szobából, én pedig a párnára hajtottam fejemet. Percekig fekhettem ott, csukott szemekkel, amikor egy halk ajtócsukódást hallottam. Szememet nem nyitottam ki, csupán csak hallgattam, ahogyan valaki közeledik felém. Kezemet kezébe vette, én pedig már azonnal tudtam, hogy ki jött be hozzám. Szememet lassan nyitottam ki az éles fény miatt, kezemet lassan húztam el övéből. Szomorú tekintettel nézett rám, azonnal megsajnáltam, de nem mondhattam semmit.
- Mat, én annyira sajnálom.. Ha hallgatok rád, most nem lennél itt - kezdett bele, arcán egy-egy könnycsepp folyt le.
Csak akkor néztem meg alaposabban. Sminkje elfolyt, haja csapzottan állt. Egy rövid farmert, illetve egy bő pólót viselt, amit, gondolom Harry-től kapott éjszakára. Dühömet vissza akartam tartani, mégsem ment.
- Tűnj el.. - mondtam lassan.
- Mat.. Én.. - kezdett bele, de közbe szóltam.
- Tűnj el! Nem akarlak látni - vágtam a fejéhez.
Szemében könnyek gyűltek, egytől egyig arcán folytak le, végül pólóján találták meg végleges helyüket. Remegő kézzel nyúlt enyém felé, talán meg is fogta volna, ha nem húzom el ismét. Talán ha a kezemet a kezei közé veszi, minden megváltozik bennem.. Talán akkor magamhoz húztam volna egy ölelésre. Talán hátát simogattam volna nyugtatásképpen, majd fejére egy puszit nyomtam volna. De így nem.. Így csak hagytam kimenni a szobából, ahol most én fekszem, miközben a gépek mellettem szüntelenül csipognak. Pár pillanatig néztem a plafont, majd az oldalamra fordulva hunytam be a szememet. Nem tudtam aludni, inkább csak gondolkodtam az előbb történteken. Miért csináltam ezt?! Nem kellett volna Hope-pal így viselkednem, hiszen ami történt, nem az ő hibája volt. Nem ő volt az, aki elvette tőlem azt, akit szeretek.. Hanem a barátja. Talán ezért viselkedek vele így.. Nem szeretném őt is elveszíteni Harry miatt, mint Taylor-t. Hisz Taylor volt a legfontosabb személy akkor az életemben, most pedig Hope.. Gondolatmenetemet az ajtó nyitódása zavarta meg, mire fel sem néztem, csak normál hangnemben ismételtem el ugyanazt a mondatot, amit ma már harmadjára mondok el.
- Tűnj el!
- Ne haragudj, csak gondoltam, megnézem, hogy vagy - hallottam meg egy lány hangot, ami egyáltalán nem hasonlított testvéremére.
Túl kíváncsi voltam, ki az a titokzatos lány, aki bejött hozzám, így óvatosan megfordultam helyemen. Egy barna hajú lányt láttam, nekem háttal. Úgy tűnt éppen indult volna, ha nem ragadom meg a kezét és húzom vissza magamhoz. Érintésétől kirázott a hideg. Olyan volt, mintha már találkoztunk volna, mégsem tudtam megmondani, vajon hol is láttam már az előttem álló lányt. Zöldes barna szemeit rám emelte, vöröses barna haja a vállára omlott. Kezét kihúzta enyémből, szeme félelmet tükrözött.
- Nem zavarok? - húzta apró mosolyra száját.
Istenem, az a mosoly.. Olyan őszinte volt, mondhatni megkönnyebbültem tőle. Elfelejtettem mindent, ami ma történt velem és csak a lányra koncentráltam. Az ágy melletti széken foglalt helyet, ahol percekkel ezelőtt még testvérem pihent. Apró mosolyra húztam ajkaimat, mire ő is megenyhült és az ő szája is mosolyra görbült. Kezemet felé nyújtottam, mire kezeit az enyéimbe helyezte.
- Matthew Carter - mutatkoztam be - Megtudhatnám, ki a megmentőm?
- Lilly Collins szolgálatára, uram - válaszolt nevetve, mire én is felnevettem.
- Szép neved van.
- Köszönöm.
Láttam rajta, hogy elpirult, fejét lehajtotta, miközben folyamatosan csak mosolygott. Keze még mindig enyémben pihent, egyikőnk sem szándékozott elhúzni onnan. Negyed óráig beszélgethettünk, mikor egy nővér sétált be hozzám. Pár percig tevékenykedett a gépekkel, majd egy mosoly után kisétált a kórteremből.
- Ne haragudj, Matthew, de nekem mennem kell - állt fel, de én kezénél fogva húztam magamhoz.
- Csak Mat - mosolyogtam rá, majd feltápászkodtam az ágyban.
Ölelésre nyitottam karjaimat, mire közelebb lépve hozzám, ölelő karjaimban éreztem a fiatal lányt. Kezemmel hátán simítottam végig, majd eltávolodtunk egymástól. Egy utolsó mosolyt vetett rám, majd lassan kezdett az ajtó felé sétálni. Már éppen nyitotta volna az ajtót, mikor megállt, és visszanézett rám.
- Holnap ugyanitt? - kérdezte, arcáról nem lehetett levakarni a mosolyt.
- Én itt leszek - utaltam a lábamra, ami ebben a percben is gipszben pihen.
- Holnap találkozunk Mat - nyitotta ki az ajtót, majd lassan kisétált a folyosóra.
- Alig várom, Lilly - suttogtam magam elé, bár ő ezt már nem hallhatta.
Ezek után már nem tudtam másra gondolni, csak a mai napomra. Végig vettem az egészet, ami ma történt velem. Harry elveszi tőlem, akit a legjobban szeretek, és ő még csak észre sem veszi ezt.. A lában eltört, fejembe percenként hasít bele a fájdalom. Végül bejött hozzám egy gyönyörű lány, aki megosztott velem mindent a balesettel, illetve önmagával kapcsolatban. Szimpatikus lánynak tűnik, azok alapján is, amiket elmesélt, illetve azok alapján is, amit ma láttam. Mosolya folyamatosan jelen volt, miközben családjáról beszélt, így azonnal rá tudtam jönni, hogy neki a család a legfontosabb. Van egy öccse, akivel minden nap focizik, ha jó az idő, akkor a kertjükben, ha nem, akkor pedig a fiú szobájában. Később persze mesélt húgáról is, akinek nem sikerült életben maradnia egy súlyos betegség miatt. Nem szeretett volna mondani erről bármit, csak annyit mesélt el nekem, hogy ahogyan megszületett a kislány, el is vesztették. Szörnyű érzés lehetett átélni, de valamennyire meg tudtam érteni, hogy nem akar erről beszélni, így nem is feszegettem a témát, inkább az öccséről kérdeztem. Nem tudom, mi fogott meg ebben a lányban, de már most tudom, hogy mi lesz az első dolgom, ha kikerülök a kórházból..

.:9.fejezet:.

.: Valamit el kell mondanom :.

- Gyönyörű szemeid vannak - mondta Harry, mikor már perceken keresztül bámultunk egymás szemeibe. 

Csak néztük egymást, nem szóltunk semmit. Szinte szavak nélkül is megértettük egymást. 'Haza kell mennem'. Egy kis hang mindig ezt hajtogatta a fejemben, de nem hallgattam rá. Örültem, hogy itt vagyok Harry-vel, akármi is lesz ennek a következménye. Lehet, hogy Mat megharagszik rám, de tegye. Én mindig menjek haza időbe, mindig maradjak józan, ha bulizni megyek, de rá ez nem igaz. Többször volt már olyan, hogy én otthon ültem esetleg egész nyári szünetben, amikor ő egész este bulizott. Éjjel 2-kor ért haza, kicsit sem józanul, és akkor én legyek a felnőtt, adjak neki gyógyszert, vizet, öltöztessem át, és hasonlók. De az, hogy most egy olyan emberrel kezdett kiabálni, aki nem is tehet semmiről, csak segíteni akart, az volt az utolsó csepp a pohárban. Elegem volt, hogy mindig ő mondja meg, mit csináljak, ő mondja meg, mikor érjek haza.. Lehet, talán nem kellett volna kiszöknöm, de nem tehettem mást. Az istenit is! Nem tilthatja meg nekem, hogy Harry-vel találkozzak.. Nem akarok sokat, csupán élvezni a kis dolgokat, amire nem mindenki figyel. Harry, derekamat átölelve nézett magam mögé, majd hirtelen szorosabban kezdett ölelni, mire arra fordultam, amerre az előbb. Kezével megfogta arcomat, majd maga felé fordítva csókolt meg gyorsan. Nem ellenkeztem, visszacsókoltam, miközben kezemmel tarkóját simogattam. Lassan váltunk el egymástól, majd egymás szemébe nézve vártuk, hogy valaki kimondja. Tudtuk, hogy mit érzünk, mégsem tudtuk kimondani. Én azért, mert féltem, Harry pedig azért, mert azt hitte, barátom van. Egy erős kéz ragadta meg a karom, mire szorosan Harry-hez akartam bújni, de az erős kar nem engedte ezt. Félelemmel teli néztem a kar tulajdonosára, majd fejemet lehajtva kezdtem el bámulni az autó festékét, mintha olyan érdekes lenne.
- Te mit képzelsz magadról? Azt hiszed, hogy elszöksz otthonról és nem veszem észre? - ordította, még jobban szorítva karomat - Nem voltál ilyen, Hope! Én nem ezt a Hope-ot szeretem.. Most pedig hazamegyünk!
- Nem megyek sehova! - mondtam emelt hangerővel.
- Mit mondtál?
- Jól hallottad.. Nem megyek sehova! - kezemet kitéptem szorításából, Harry-hez bújtam, aki csak szorosan magához ölelt.
Mat nem kérdezett semmit, megfordult, és a járdát elérve haladt előre, a szórakozóhely irányába. Nem akartam utána menni, azzal csak azt mutatnám, hogy sajnálom, amit tettem. De ez nem igaz. Nem sajnáltam, sőt, örültem is neki, hogy abban a percben nem otthon ültem, hanem Harry ölelő karjaiban tudhattam magam. Sokáig gondolkozhattam, ugyanis Harry elengedett, majd lemászott a motorháztetőről. Értetlenül néztem rá, mire csak Mat után nézett.
- Menj csak utána.. Hisz ő a barátod, nem én.. Hogy is gondolhattam?! Ti összeilletek.. Aki nem tudja, az is rájön, hogy együtt vagytok.. De én tudom - magyarázott hol nekem, hol magának, én pedig csak mosolyogtam - Mi ilyen vicces?
- Valamit el kell mondanom, Harry - suttogtam, majd közelebb lépkedtem hozzá.
Karjaimat tarkójára simítottam, közelebb húztam magamhoz, majd megcsókoltam. Nyelve alsó ajkamon simított végig, mire szám megnyílt. Harry pedig ezt kihasználva dugta számba a nyelvét, amivel azonnal simogatni kezdte sajátomat. Sosem csókolt még így egyszer sem, de nagyon tetszett. Gyomrom görcsbe rándult, pillangóim azonnal csapkodni kezdtek. Mikor elváltunk egymástól, Harry értetlen tekintetével találtam szembe magam, mára már sokadszorra.
- Harry, nekem Mat nem a barátom.. - suttogtam ajkaira - Mat a bátyám..
- A bátyád?
Válaszul csak megcsókoltam, de érthette, ugyanis keze derekamról a fenekemre csúszott. Kicsit megemelt, én pedig lábamat derekára fontam, kezemmel továbbra fogtam arcát, majd egymás után többször megcsókoltam. Mosolyogva váltunk el egymástól, majd miután belegondoltam a dolgokba, elkomolyodtam.
- Most mi lesz? - kérdeztem könnyes szemekkel.
- Nálam alszol - nyomott egy puszit az orromra.
Óvatosan a földre helyezett, majd segített beülni az autóba, úgy indultunk el Harry otthonára, vagyis a szomszédunkba. Lassan mentünk a jól megszokott úton, majd Harry bekanyarodott a feljáróra. Miután leállította a motort, mindketten kiszálltunk. Még egyszer ránéztem házunkra, de teljesen sötét volt. Kezemet Harry kezében éreztem, majd összekulcsolta ujjainkat. Mosolyogva pillantottam kezünkre, mire Harry kicsit megszorította azokat. Mosolyogva léptünk be a házba, ahol kellemes látvány fogadott. A két fiú, Niall és Louis a kanapén, egymást átkarolva szuszogtak. Olyan aranyosak voltak, kedvem lett volna elnézni őket még egy darabig, de Harry maga után húzva engem indult el az emeletre. Gyorsan ért el a szobájáig, majd miután beléptünk bezárta az ajtót maga után. Közelebb lépett hozzám, majd csókolni kezdett. Az ajtónak nyomott, úgy csókolt tovább, én pedig közben göndör fürtjeit húztam meg egyszer-egyszer, ami láthatóan nem zavarta. Dzsekimet levette rólam, majd a szoba túlsó végébe dobta. Hasonlóképpen tett pólómmal is, így melltartóban álltam előtte. Nem szerettem volna, ha ma megtörténik, ezért hozzá bújva néztem szemeibe.
- Ne haragudj, de nem szeretném, hogy ma megtörténjen.. - mondtam halkan, mire Harry csak bólintott.
Pólómat kivette kezemből, mire értetlenül néztem rá. A szekrényéhez lépett, majd egy kis kutakodás után megtalálta a keresett darabot. Odahozta nekem, majd fejemet belebújtatta a póló fej részébe, majd karjaimat is bedugta ujjába. Végignéztem magamon és mosolyogva vettem tudomásul, hogy pólója jóval a combomig ér, így egy mozdulattal rúgtam le magamról a cipőt, majd a nadrágomból is kibújtam. Harry csak vágyakozva nézett rám, de nem tett semmit. Megértette, hogy nem szeretném elsietni, így csak közelebb léptem hozzá, orrára egy puszit nyomtam, mire elnevette magát. Nevetése édes volt, álmomban is megismerném róla. De olyan más.. Mindig azt hittem, hogy Harry egy mosollyal mindenkit az ágyába tud vinni, ami igaz is, mégis ha egy lány ott van nála, mint én, akkor nem kényszeríti rá a dolgokat. Figyelmes és egyben aranyos is.. És én még azt hittem, hogy nem figyel arra, hogy a lány mit szeretne, csak arra, hogy neki meglegyen a lány, egy éjszakás kalandnak. De én tudom, hogy ez nem igaz. Csak gondoljatok bele.. Ott feküdtem mellette fehérneműben és pólóban, és Harry-nek annyi volt az összes közelítése, hogy fél karjával átkarolt, míg fejemet mellkasára döntöttem. Semmi többet nem akart, amire én kértem. Oldalamat kezdte el simogatni, keze néha fenekemre csúszott, de hamar elhúzta onnan a kísértés miatt. Csak ekkor jöttem rá igazából, hogy szeretem Harry-t, aminek hangot is adtam. Először csak döbbentem nézett rám, végül számra egy csókot nyomott. Fejemet felemeltem mellkasáról, mélyen a szemébe néztem, majd közel hajoltam hozzá. Nem csókoltam meg, nyakát láttam el apró csókokkal, mire száját apró nyögések hagyták el. Éreztem, hogy meg fogja tenni, kíváncsi voltam, meddig bírja. Nyakát csókolgattam, néha-néha szívtam, haraptam a bőrét. Kezével derekamon simított végig, majd fenekemre csúsztatta. Apró nyögés hallatszott számból, mire Harry mosolyogva pillantott rám. Közelebb hajolt hozzám, úgy nyomott csókot ajkaimra. Fenekembe markolt, mire belenyögtem csókunkba. Éreztem, hogy elmosolyodik, csókunkat nem szakította meg. Hirtelen nyílt az ajtó, mire mindketten ijedten kaptuk oda tekintetünket.
- Jajj, menjetek szobára - mosolygott ránk Louis.
- Louis.. - kezdte Harry - Szobán vagyunk, ha nem látnád..
Neki sem kellett több, kiment a szobából, majd becsukta maga mögött az ajtót. Harry-re pillantottam, aki csak nevetve rázta a fejét, amolyan "Ilyen hülye nem lehet.." stílusban. Mosolyogva bújtam Harry-hez, aki csak homlokomra nyomott egy puszit, majd a párnára helyezte a fejét. Szemét becsukta, hátamat továbbra is simogatta. Mellkasán pihentettem fejemet, később már csak édes szuszogását hallottam, amiről rögtön tudtam, Harry bizony már az igazak álmát alussza.

~*~*~*~*~

Hajnali 3-at mutatott az óra, mikor a telefonom csörgésére mindketten felkeltünk Harry-vel. Álmosan halásztam ki nadrágom zsebéből a telefonomat, majd a kijelzőre pillantottam. Egy szám, illetve egy név villogott rajta. Mat-é. 

- Halló? - szóltam bele rekedt hangon. 

- Hope Carter? - szólt bele egy fiatal lányhang. 

- Igen.. - mondtam halkan, hangom éreztem, ahogy megremeg. 

- A kórházból telefonálok, a bátyja kórházba került.. 

Amint ezt a mondatot meghallottam, telefonom kiesett zsebemből, és hangos csattanással ért földet. Könnyeim gyülekezni kezdtek, pár már arcomon versenyzett. A földre rogytam, kezemmel arcomat takartam, miközben folyamatosan sírtam. Nem lehet! Nem lehet, hogy kórházba került! Ez mind az én hibám.. Ha vele megyek, nem történt volna ez meg, most nem lenne kórházban, hanem otthon aludnánk mind a ketten.. A következő pillanatban Harry a csuklómat megragadva húzott fel a földről, majd szorosan mellkasára vont. Hátamat simogatni kezdte, hajamba egy-egy puszit nyomott, hogy valamelyest le tudjak nyugodni. 

- Mi történt, kicsim? - suttogta fülembe.

Rekedtes hangja olyan vonzó volt, bármelyik lány beindult volna tőle, ahogyan én is.. Ha nem ilyen helyzetben lettünk volna, biztosan abban a percben vadul kezdtem volna csókolni, de most nincs itt ennek az ideje. A fiú, akit egész életemben szerettem, akire egész életemben hallgattam most kórházban fekszik. 

- Mat... - mondtam halkan, de ahogy kimondtam a könnyeim újra utat törtek maguknak. 

Az ágyra ültem, nadrágomat gyorsan vettem magamra, majd a pólómat is áthúztam. Cipőmet gyorsan húztam magamra, cipőfűzőmet lógva hagytam. 

- Bevinnél a kórházba? - kérdeztem Harry-től, mire bólintott. 

Egy nadrágot vett magára, majd pólóját magára véve fogta meg a kezemet. Gyorsan futottunk le a nappaliba, ahol gyorsan vette kezébe kocsikulcsát, majd ki is futott a házból, én pedig követtem. A kórházba szinte 5 perc után megérkeztünk, Harry szinte minden piros lámpán átment, amiért hálás voltam neki. Minél előbb bátyám mellett akartam lenni, amit ő is észrevett. Még meg sem állt az autó, mikor én már befelé futottam az épületbe. A recepciós már messziről észrevett, és érdeklődve figyelt. 

- Matthew Carter. Nem rég hozták be.. - mondtam gyorsan, mire a fiatal lány a számítógépén kezdett keresni. 

Párat kattintgatott, írt pár szót, majd rám szegezte tekintetét. 

- A folyosó végén kanyarodj jobbra. 206-os kórterem - hadarta el gyorsan, én pedig már el is tűntem. 

A folyosó végén jobbra kanyarodtam, majd a 206-os kórterem ajtajáig futottam. A ajtó mellett egy fiatal, barna hajú lány állt, kezében Mat telefonjával. Amint meglátott, felém sietett, majd kezet nyújtott. 

- Lilly Collins. Gondolom te vagy Hope - mosolygott rám.

- Igen. Hope Carter - ráztam vele kezet. 

Percekkel később lépteket hallottam magam mögött, így hátrafordultam. Harry sietett felénk, majd amint elém ért, mellkasára vont. 

- Harry? Te mit keresel itt? - kérdezte Lilly, majd megölelték egymást. 

- Hope-t hoztam be, és te? - kérdezte Harry mosolyogva, miközben ujjait rákulcsolta enyéimre. 

- A bátyjával együtt jöttem be - mondta, majd az összekulcsolt kezünkre pillantott - Együtt vagytok? 

Harry először rám, majd Lilly-re pillantott, végül bólintott egyet. Megszorította kezemet, mire hozzá bújtam. Derekamra simította kezét, majd még közelebb húzott magához, amennyire csak bírt. Alig kaptam már levegőt, mire kicsit engedett szorításán, de nem engedett el. Mat kórterméből egy orvos lépett ki, mire azonnal megszabadultam Harry ölelő karjaitól és az orvoshoz siettem. Az állapotáról minden fontos dolgot elmondott, illetve még megtudhattam a vizsgálatok időpontját is.

- Doktor út, bemehetek hozzá? - kérdeztem Mr.James-től.

- Jelenleg még alszik, maximum 10 percre tudom beengedni. 

- Szeretnék bemenni hozzá - mondtam halkan, mire bólintott. 

- Annyit szeretnék kérni, hogy ne izgassa fel a beteget..

.:8.fejezet:.

.: Nem tudom megtenni :.

Harry Styles

Magam elé bámulva ültem a kanapén, miközben a fiúk készülődtek. A mai napunk nem csak egy egyszerű nap. Ma van a fogadásnapunk.. Minden évben tartunk 2 napot, amikor fogadunk a srácokkal. Reggel óta azon gondolkoztam, vajon ma mit találnak ki, de nem jutott semmi sem eszembe. Csak a mai interjúra tudtam gondolni. A nézőket néztem végig, mégsem vettem észre az első sorban ülő (ál)barátnőmet.. A menedzserünk szerint jót tenne nekem egy álbarátnő, aki elkísér a díjátadókra, interjúkra. Miután a menedzserünk kitalálta ezt az ál-barátnő ötletet, mindenki keresni kezdett megfelelő lány után, kivéve én. Én már akkor tudtam, hogy a stylistunk segédjét, Barbit szeretném megkérni, hogy legyen a barátnőm. Találkozásunk nem volt mesébe illő, mégis pontosan emlékszem mindenre.

*Éppen a menedzserem irodájában ültem, arra várva, hogy belépjen a keskeny ajtón. Percekkel később ez meg is történt, majd lassan sétált oda a bőr ülésébe. Érdeklődve figyeltem, ahogyan elhelyezkedik, majd asztalára könyökölve kezd el gondolkodni, hogyan is közölje velem a nagy hírt.

- Harry, gondolom sejted, hogy a szakításotok Taylor-ral azt jelenti, hogy nincs kísérőd az elkövetkező hetekben lefolyó interjúkra. Éppen ezért a fiúkkal azt találtuk ki, hogy egy ál barátnőt szeretnénk keresni neked. Ő elkísér, mi pedig kifizetjük neki a megbeszélt összeget. 

Értetlenül bámultam magam elé, majd egyet bólintva sétáltam ki az irodából. Lou-hoz indultam, illetve Lux-hoz, akik mindig tudtak nekem segíteni, bármi gondom volt. Kettőt kopogtam az ajtón, majd kitártam magam előtt. Lassan léptem be, majd megláttam két lányt, később pedig a kanapén ülő Lou-t is. Végignéztem a székben ülő Cara-n, majd a mellette álló, barna hajú lányon. Kezében egy fésűt, illetve hajszárítót tartott, szemével engem figyelt. 

- Sziasztok - köszöntem halkan, majd odasétáltam Lou mellé. 

- Harry, be szeretném mutatni nekem a segédemet, Barbit. Barbi, gondolom ismered már Harry-t, ő a One Direction egyik oszlopos tagja. 

- Szia Harry - csilingelő hangja azonnal fülembe kúszott, arcomra mosolyt varázsolt. 

- Lou, lenne egy nagy problémám, és nem tudom, kihez is fordulhattam volna, így hozzád jöttem - hadartam el gyorsan, mire Lou egyet bólintott.

- Mindig hozzám jössz, és nagyon jól tudod, hogy én mindig segítek. Na, mesélj - húzott maga mellé a kanapéra. 

- Paul és Rob kitalálta, hogy kell nekem egy ál-barátnő, aki elkísér a fontosabb eseményekre. 

- És?! Kérj meg egy lányt, aki igent mond, semmi komolyat nem kell csinálnotok, csak együtt megjelenni. 

- De épp ez az, ami nem tetszik.. Én rendes barátnőt szeretnék, aki nem csak azért van vele, mert fizetnek érte.. - kezdtem el magyarázkodni, miközben szememmel Barbit figyeltem. 

- Én pénz nélkül is megtenném - szólalt meg végül, mire mindketten felkaptuk a fejünket. 

Szinte azonnal felálltam helyemről, majd Barbi elé sétálva ereszkedtem féltérdre. Ő csak nevetve figyelte kis jelenetemet. Kezét megfogva néztem szemébe, majd kis szünet után megszólaltam. 

- Barbi! Lennél az ál-barátnőm? - kérdeztem komolyan. 

- Ennél szebb kérdést még soha nem hallottam - tette szívére a kezét, majd szipogni kezdett, mint aki tényleg meghatódott kérdésemen.*

Gondolkodásomból Zayn zökkentett ki, aki időközben megérkezett a fiúkkal. Az órámra pillantva tudatosult bennem, hogy Niall már biztos ott van, így én is felpattantam a helyemről. A kocsikulcsomat a kezembe vettem, úgy indultunk útnak Louis-sal, Zayn-nel és Liam-mel. A szórakozóhely elé érve leparkoltuk a kocsikat, majd lassan kezdtünk el haladni a VIP részleg felé. Niall-el az ajtó előtt találkoztunk, majd együtt, öten léptünk be a terembe. Két hosszú kanapé volt az, ami először feltűnt a terembe, majd a két vas rúd, végül a vas rúdon pörgő két lány. Az egyiket azonnal felismertem, a másik lány viszont ismeretlen volt számomra. Egyet kacsintottam a barna hajú lányra, majd helyet foglaltam. Liam, illetve Zayn ült mellém, úgy figyelték az előttem táncoló lányt. A rúdhoz dörgölőzött, majd kezével megragadta a vas szerkezetet, végül lecsúszott rajta, mint egy igazi profi. Zayn a szám végénél hajolt közelebb hozzám, mire oldalra fordítottam a fejem.
- Fogadás.. 2 hetet kapsz, hogy meglegyen neked a lány - bökött Hope felé, mire kissé hezitáltam.
- Nem tudom Zayn.. Nem olyan lánynak tűnik, aki könnyen adná magát - szólt halkan Liam.
- Nem tudom megtenni.. Nekem barátnőm van.. - súgtam halkan Zayn-nek.
- Csak álbarátnő - javított ki - És Liam! Pont ezért kell megtennie.. Mert nem adja könnyen magát..
A számnak vége lett, Hope pedig azonnal leugrott az emelvényről és a mosdóba futott. Kezemből leraktam a koktélos poharat, amit Niall nyomott a kezembe, majd helyemről felállva indultam Hope után. Mikor utolértem, éppen a vécé fölé görnyedt. Mellé guggoltam, kezemet hátára simítottam, úgy próbáltam nyugtatni remegő testét. Egy pillanatra nézett csak fel, majd azonnal vissza is hajolt a wc fölé. Minden, amit ivott, most kijött belőle, én pedig felálltam mellőle. A bárpultnál kértem egy pohár vizet, azzal a kezemben sétáltam vissza a földön ülő lányhoz, majd felé nyújtottam a poharat. Miután elvette, száját kiöblítette, majd a pohárban maradt vizet megitta. Kezét megfogva segítettem fel, majd derekát fogva indultunk ki a többiekhez.
- Hazaviszem - mondtam nyugodtan.
Mindenki bólintott egyen, Zayn rám kacsintott, majd elindultam Hope-pal az épület kijárata felé. Lassan nyitottam ki az ajtót, majd lépkedtem ki a hűvös levegőbe. Hope-t a falnak támasztottam, majd mellé állva szippantottam mélyeket a levegőből. Hátát kezdtem simogatni, így próbálva megnyugtatni őt. Térdén támaszkodott, a levegőből mélyeket szippantott. Nem tudtam másra gondolni, csak a fogadásra, amit Zayn talált ki nekem. 2 hetem van, hogy lefeküdjek Hope-al. De az istenit is! Az sem biztos, hogy találkozni fogunk még valaha, nem hogy az ágyamba vigyem. Nem tudom megtenni.. Ez az egy mondat kavargott a fejemben egészen addig, amíg egy alak meg nem állt előttünk. Hope-t mellkasára vonta, így azonnal tudtam, hogy ki lehet az a titokzatos személy. Miután elengedte Hope-t rám nézett.
- Már megint te?! Nem hiszem el, hogy leitatod, aztán mint a megmentő haza akarod kísérni!! Ne lássam meg Hope-t még egyszer a közeledbe.. - kezdett el kiabálni, én pedig nem tudtam másra figyelni csak arra, hogy Hope lassan sétálni kezd a járda mentén.
- Inkább menj utána, ne velem foglalkozz! - üvöltöttem rá, majd megfordulva visszasétáltam a szórakozóhely termébe. Zayn amint meglátott, felpattant helyéről, én pedig idegesen ráztam a fejemet - Nem tudom megtenni - mondtam ma már harmadjára - Barátja van..
- Álbarát? - jött mellénk Liam, aki kíváncsi tekintettel nézett minket.
- Nem! Igazi barát..
- Sajnálom haver.. - vert hátba egyszer Zayn, majd visszasétált a többiekhez.
- Elmegyek sétálni a sírkövethez, kiszellőztetem a fejem.. Vigyázz a fiúkra..
Nem vártam meg válaszát, megfordultam, úgy indultam el a parkolóba, ahol az autóm várt. Beindítottam a motort, majd a temető kilátójáig meg sem álltam. Ott a kocsinak támaszkodva néztem a sírköveket, közben pedig ezer gondolat cikázott a fejemben. Hope-nak barátja van, aki nem akarja még egyszer a közelemben látni barátnőjét. Meg is értem.. Ki akarná azzal látni a barátnőjét, akinek tetszik a lány? Aki bármelyik percben el tudná venni tőle? Senki.. Aztán körbenéztem.. A sírok csillogtak a Hold fényében. Csend uralkodott, éppen ezért lehetett gondolkodni. Senki nem zavar meg.. Ezért is szerettem ide járni, itt mindig magányosan gondolkozhattam anélkül, hogy lerohantak volna a rajongók. Amikor bekerültem az X faktorba, akkor is ide jöttem, hogy át tudjam gondolni a dolgokat. Nem szeretem ezeket az emlékeket felemlegetni, hisz akkor olyan dolgokat kellett átgondolnom, amire nem tudtam azonnal igent, esetleg nemet mondani. Abban az időben sok olyan dolog történt, aminek nem kellett volna. Mint például Gemma kórházba kerülése, ami miatt ide kellett jönnöm. Én otthon maradtam volna vele, hogy ápolhassam, de anyám ragaszkodott ahhoz, hogy menjek el és próbáljam ki magam. Így pedig, hogy egy olyan bandában zenélek, olyan tagokkal, akiket már családomnak mondhatok, elmondhatom magamnak, hogy igaza volt anyámnak és jól döntöttem, mikor jelentkeztem a versenybe. Hisz bejutottam, híres lettem.. Ezeken gondolkoztam, egészen addig, míg valaki meg nem érintette karomat. Ijedten néztem magam mellé, majd mosolyogva vettem tudomásul, hogy Hope áll mellettem. Fehér felsőt, rövidnadrágot viselt, mellé pedig egy szürke színű farmerdzsekit vett fel, piros tornacipővel. Cipőfűzője ki volt kötődve, ami azt jelezte, csak magára kapta, nem törődött sokat a bekötésével.
- Basszus Hope.. - tettem a szívemre a kezem - Azt hittem valaki feltámadt..
Fejét lehajtotta, kezét kezdte el bámulni.
- Ne haragudj, hogy megijesztettelek.. - fejét felemelte, szemével engem talált meg - Csak meg akartalak keresni..
- Miért? - kérdeztem tőle kíváncsian, majd derekánál fogva húztam közelebb magamhoz.
Pár pillanatig gondolkozott, majd közel hajolt hozzám.
- Ezért.. - suttogta, majd ajkaimra egy csókot nyomott.
Alsó ajkán simítottam végig, mire szája megnyílt. Ezt kihasználva dugtam szájába nyelvemet, amivel azonnal simogatni kezdtem sajátját. Az autótól elrugaszkodtam, majd Hope-t nyomtam neki a kocsinak. Kezemet fenekére simítottam, kicsit megemeltem őt, majd az autó motorháztetejére ültettem. Lassan kezdett el hátradőlni, amit az én testem is követett, így csókunk nem szakadt meg. Nem tudtam, miért csinálta ezt, hiszen neki barátja van.. Nem tehetem ezt.. Ajkaink elváltak, majd az autóra mászva feküdtem fel mellé. Az eget bámultam, közben pedig Hope-n gondolkoztam. Vajon miért csinálta ezt z előbb? Vajon miért csókolt meg, ha barátja van? Vajon nem szereti már? Ezek a kérdések kavarogtak a fejemben, de nem kaptam rájuk választ.. Hirtelen furcsa zajokra lettünk figyelmesek, mire Hope ijedten bújt hozzám közelebb. Derekánál fogva öleltem magamhoz, homlokára egy puszit nyomtam.
- Ne félj, itt vagyok.. - suttogtam halkan, mire fejét mellkasomra döntötte.
Szemét becsukta, én pedig haját kezdtem el simogatni. Kezemet oldalára tettem, úgy simogattam tovább. Néha lecsúsztattam kezemet fenekére, mire csak egy halk 'Hmm' volt reakciója. Megmosolyogtatott, ahogy rajtam feküdt, mégis volt bennem valami, ami azt mondta, nem tehetem ezt sem vele, sem magammal, sem pedig barátjával..