.:6.fejezet:.

.: Végig tudtam :.

Percek teltek el, mikor már a repülőgép parkolójában búcsúzkodtunk apától, kezünkben a csomagjainkkal. Nem sok időt vett igénybe, míg a Londonba tartó gépre megindították a beszállást. Egy mosolygós nő vette el jegyeinket, majd a számítógépén megnézte helyünket. 

- 15. sor, 2. szék - mosolygott rám, majd elvette Mat jegyét is. 

- 30. sor, 1. szék - mondta Mat-nek a helyét. 

Szomorúan bámultam bátyámra, mikor sikerült felfognom, hogy jegyünk bizony nem egymás mellé, elé, mögé szól, hanem egy két teljesen messzi helyet kaptunk. A gépre először én szállhattam fel, mikor csomagjaimat leadtam. Megkerestem a helyemet, majd a kis táskámat a kezembe véve kezdtem el kutakodni benne fülhallgató után. Sajnos negyed óra után sem sikerült megtalálnom, viszont közben leült mellém valaki. Egy halk 'szia'-t suttogtam neki, majd tovább kezdtem keresgélni. Hirtelen bátyám hangja ütötte meg a fülemet, mire azonnal felnéztem. Bátyám mosolygott vissza rám, én pedig gyorsan felálltam helyemről. Miután megöleltük egymást, újra helyet foglaltam, úgy néztem fel rá. Időközben szemem sarkából láttam, amint a mellettem ülő, velem egykorú fiú először rám, majd az engem figyelő Mat-re néz. Bátyám pedig csak kezével mutogatott olyanokat, amiken még régebben nagyon sokat nevettünk és azóta nem felejtettünk el. 

- Maty, nincs nálad véletlenül a fülhallgatóm? - kérdeztem testvéremtől. 

A Maty (Meti) név hallatán elnevettem magam, majd miután eszébe jutott, miért is hívtam így, ő is elmosolyodott. Ennek a névnek igazából az a története, hogy 12 éves koromban lehetett, hogy Mat-nek megtetszett egy lány, én pedig nem szerettem volna, hogy összejöjjön a lánnyal, ezért találtam ki ezt a nevet. A célom az volt, hogy majd a lány kineveti a beceneve hallatán, de ennek az ellenkezője történt.. Aranyosnak tartotta, Mat viszont azóta utálja ezt a nevet.. Mat pár percig kutakodott zsebeiben, majd egy fekete színű fülhallgatót. Gyorsan megköszöntem, majd be is dugtam azt telefonomba. Szemem sarkából ismét láttam, amint a mellettem ülő fiú Mat-re néz, ám most megakadt valamin a tekintete.. A tetkón, amit együtt csináltattunk. Ösztönösen néztem csuklómra, ahol ott virított közös tetoválásunk mintája. Pulcsimat lejjebb tűrtem, majd gyorsan bátyámra néztem, aki búcsúzkodni kezdett. Egy utolsó ölelésért felálltam helyemről, majd vissza is huppantam a kényelmes ülésbe. Éppen fülesemet készültem bedugni a fülembe, mikor a mellettem ülő fiú felém fordult. Mivel elég meleg volt a repülőn, így pulóveremet egy egyszerű mozdulattal húztam le magamról, ezzel felfedve 'Allergic to bitches' feliratú pólómat. A mellettem ülő fiú először elolvasta a feliratot, majd hangosan nevetni kezdett. Egy kedves mosolyt eresztettem felé, ám neki nem ez tűnt fel. A nyakamban lógó medált figyelte, így én is nézni kezdtem, mitől lehet olyan érdekes. 

- Szép nyaklánc - szólalt meg végül - Nekem is ilyen van. 

- Barátnőmtől kaptam - mondtam halkan, szinte suttogva. 

Válaszul csak pólója alól előhúzta nyakláncát, ami valójában ugyanúgy nézett ki, mint az enyém. Mosolyogva néztem a nyakláncokat, majd hirtelen kezembe vettem táskámat. Telefonomat beledobtam, majd cipzárját behúzva helyeztem el előbbi helyén. Mikor újra a fiúra néztem, már nem látszott rajta a mosoly, csak bámult kifelé az ablakon. Percekkel később felszálltunk. 

Fejemet az ablakhoz döntöttem, akkor azonban se kép, se hang. Csak a sötétség. Zuhanok.. Tisztán éreztem, hogy zuhanok, mégsem mertem kinyitni a szemem. Egy ismerős hangot hallottam, amint nevemet mondogatja. Hope! Hope! A hang egyre halkabb lett, ekkor azonban egy újabb hangot hallottam meg magam mellett. Hope! Ébredj! Bátyám volt. Szememet nem nyitottam ki, nem volt erőm.. Egy idő után viszont nem bírtam tovább, kinyitotta barna szemeimet. Magam előtt minden vérben úszott, az ülések támlája piros színben izzott, míg csak páran vánszorogtak ki a repülő nyitott ajtaján. Mellettem ugyanaz a fiú ült, aki felszállásnál. Fejéhez nyúltam, majd kezemet bámultam. Vér.. Ijedten pillantgattam az emberekre, akik csak sérülésekkel a testükön próbáltak kijutni a biztonságot jelentő talajra. Oldalra pillantva láttam meg a törött ablakot, majd lüktető fejemhez kaptam. Mikor kezemet elemeltem onnan, egy nagyobb vértócsa látszott rajta, ami megijesztett. Nem értettem mi történt, nem értettem, mi történt a bátyámmal, illetve a mellettem ájultam fekvő fiúval. Ébresztgetni kezdtem a barna hajú fiút, akiről az első pillanattól kezdve tudtam, kicsoda, mégsem akartam szóvá tenni.. Nem ébredt.. Egy üvegszilánk, ami kezében megtalálható volt, és amit én gondolkodás nélkül húztam ki csuklójából. A vér ömlött a szilánk helyéről, én pedig sikítani tudtam volna, mégsem jött ki hang a torkomon. 

Idegesen ültem fel az ülésben, mikor egy kéz simított végig karomon. Oldalra néztem, ahol a barna hajú fiú ült, épen, életben. 

-Csak álmodtam.. - suttogtam magam elé bámulva.

- Mindjárt leszállunk - simított meg még egyszer a biztonságot nyújtó kéz, mire egy apró mosoly jelent meg arcomon. 

Mikor eltelt 5 perc, a fiúra néztem. Úgy gondoltam, eddig alig beszélgettünk, most itt az idege. 

- Milyen zenéket szoktál hallgatni? - kérdeztem mosolyogva. 

- Igazából mindenfélét. Te? 

Hirtelen egy olyan ötletem támadt, amit lehet, hogy később megbánok, mégis meg kellett tennem. 

- Én imádom a The Wanted-ot. Sokkal helyesebbek a tagok, mint a One Direction-ba.. 

A mellettem ülő fiú, csak kikerekedett szemekkel nézett rám, egészen addig, amíg a stewardess meg nem jelent. Tájékoztatott minket, hogy perceken belül leszállunk, ezért kapcsoljuk be öveinket. Azt már nem értem, hogy miért nem a hangszóróba mondta be, de gondolom nem működik, vagy nem tudja bekapcsolni.. Bármi megtörténhet. Mosolyogva néztem vissza a fiúra, majd újra beszélni kezdtem neki. 

- Szerintem Max a leghelyesebb. Sokkal helyesebb mint bármelyik 1D fiú.. 

A gép leért, így már kezdhettünk is a leszállást. A helyemről felálltam, majd gyorsan kiléptem az ülések közti kis folyosóra. Mellettem a fiú haladt el kissé idegesen, mire kezét megragadva húztam vissza magamhoz. 

- Szia Harry - mondtam neki mosolyogva, mikor elhaladtam mellette. 

- Várj, te tudtad?! - nézett rám értetlenül. 

- Végig tudtam - nevettem fel egy kicsit, mire ő is elmosolyodott.

A gépről leszállva egyenesen a csomagjaimhoz léptem, amit éppen a szalagon találtam meg. Gyorsan lekaptam onnan bőröndjeimet, majd bátyámét is magam mellé állítottam. 

- 4 bőröndöt hoztál? - szólalt meg mellettem Harry elég meglepődötten. 

- Nem, ez Mat-é - mutattam a két fekete bőröndre. 

- Ő a ... 

- Akivel beszéltem felszálláskor. 

- Értem.. Csak mellesleg.. 

- Igen? - néztem rá mosolyogva. Sejtettem, mit szeretne. 

- Ugye szereted a One Direction-t? - kérdezte halál komolyan. 

Szinte egyszerre nevettük el magunkat Harry kérdésén, amit egészen eddig komoly arccal bírt. Most azonban valami megváltozott.. A válaszomat várva mélyen a szemembe nézett. Olyan gyönyörű szemei vannak. Magukkal ragadnak. Pár percig csak egymásra mosolyogva néztünk egymás szemébe, majd éppen mikor válaszra nyitottam volna a számat, két kar ölelt meg hátulról. Az illatról azonnal megismertem, így csak jobban hozzábújtam. Mat egy egyszerű mozdulattal fordított meg karjaiban, majd mellkasára vonva kezdett fülembe suttogni.
- Ugye nincs semmi baj?
- Nincs - mosolyodtam el.
Mat mindig is egy védelmező típus volt, ám ha fiúról volt szó, bármire képes lett volna. Így gyorsan meg kellett nyugtatnom, nehogy olyat tegyen, amit esetleg Harry nem érdemelne meg. Viszonylag gyorsan elbúcsúztunk egymástól, majd bőröndjeimet a kezembe véve vártam, hogy Mat is indulásra készen álljon. Gyors léptekkel érkeztünk el a repülőtér parkolójába, ahol rengeteg sárga színű taxi várta az éppen utazni vágyó személyeket. Egy egyszerű mozdulattal intettem le egy éppen felénk guruló taxit, ami azonnal előttünk fékezett le. Csomagtartójába bedobáltuk csomagjainkat, majd először én, végül Mat foglalt helyet a taxi hátsó ülésén. Lediktálta a címet, majd felém fordult és szorosan magához ölelt. A házhoz érve kifizettük a sofőrnek az utat, majd a csomagjainkat kivéve álltunk meg egy percre a ház előtt. Kertünket nővények választották el a járdától, míg egy kis kaput kinyitva tudtunk elsétálni a ház bejáratáig egy aszfaltos, kövekkel díszített úton. Az ajtót kinyitva a nappalit pillantottam meg modern bútorokkal berendezve, gyönyörű színekkel kifestve. A falon gyönyörű virágokat lehetett látni, ami meggyőződésem, hogy anyám kézügyességének az érdeme. Mindig szeretett festeni, ez a mai napig így van. Ha valami nem sikerült a szobánk festésével, anya mindig ilyen apró virágokat, esetleg bármilyen mintát festett helyére. A kanapéval szemben egy vékony LCD tv állt, mellette a polcokon egy-egy könyvsorozat találta meg a helyét. Miután letettem a bőröndjeimet a fa padlóra, a ház további részeit indultam felfedezni. Jobbra pillantva egy ajtót pillantottam meg, amit azonnal belöktem magam előtt. Az állam a földet súrolta, mikor megláttam a konyhát. Egyszerűen gyönyörű volt.. Álmaimban nem képzeltem volna, hogy egyszer egy ilyen gyönyörű házban élhetek, egy olyan fiúval, akit az életemnél is jobban szeretek. Igen, Mat-ről beszélek. Gyorsan végignéztem a szekrények tartalmán, végül arra jutottam, hogy még ma el kell menni vásárolni. Az egyik székre ültem le, onnan pillantgattam ki a kert felé. Mikor már jó ideje ülhettem ott, felpattantam és kiléptem a konyhából. Mat a kanapén ült, és a tv-n nézte végig a csatornákat. Végül a zenecsatornán állapodott meg, ahol azonnal feltűnt egy ismerős arc. Mosolyogva néztem, ahogy Harry válaszol egy nő kérdéseire, és percenként néz a kamerába, majd elmosolyodik. A nő egy újabb kérdést tesz fel Harry-nek, mire Mat rám kapta tekintetét.
- Igen, ma találkoztam egy lánnyal a repülőtéren, mikor ide repültem - válaszolta Harry nyugodtan, továbbra is mosolyogva.
- És lehet tudni valamit erről a lányról? Hogy történt meg a nagy találkozás? - kérdezte a nő, én pedig szem-forgatva ültem le Mat mellé.
- Nem is történt semmi, már pletykálkodnak - mondtam ingerülten, majd Mat mellkasára döntöttem a fejemet, úgy figyeltem a tv-t.
- Ne gondoljanak nagy szerelmi történetre, egyszerűen csak egymás mellé ültettek minket a repülőgépen - válaszolta Harry, mint valami betanult szöveget.
Lehet, hogy a fiúkkal már előre készültek erre? Előre megbeszéltek volna mindent? Ezekkel a gondolatokkal álltam fel a helyemről, ám ahogyan elindultam a bőröndömért, egy érdekes mondat csapta meg a fülemet, így visszaballagtam Mat mellé.
- És tetszik neked ez a lány? Gondolkozol újabb találkozáson? - kérdezte a nő szinte azonnal.
- Nem mondanám, hogy tetszik, illetve mégis. Valami megfogott benne, amit még most sem tudok elmondani nektek. Lehet a haja, a mosolya, vagy a gyönyörű barna szemei. Tényleg.. - kapott hirtelen fejéhez, mintha valami eszébe jutott volna. A kamerába nézett, mosolya által megjelentek gödröcskéi, amik nagyon tetszettek - Ha most nézed ezt a műsort.. - kezdte, én pedig azonnal tudtam, hogy ez nekem szól - akkor el szeretném neked mondani, hogy soha életemben nem láttam olyan gyönyörű szemeket, mint amilyenek a tieid voltak - mondta lassan, mire mindenki tapsolni kezdett.
- Lehet tudni valamit arról, hogy jelenleg hol tartózkodik ez a lány? - kérdezte a nő, túlordibálva a tapsokat.
- Annyit tudok róla jelenleg, hogy itt, Londonban szállt le, azt viszont már nem, hogy egy másik repülővel tovább is ment volna, vagy esetleg.. hozzá kell tennem, jó esetben.. itt Londonban szállt meg. Ezt még nem tudni, de remélem, hogy hamar találkozunk..
- Köszönöm fiúk, illetve Harry. Lenne egy utolsó kérdésem.
- Igen? - nézett rá kissé unottan, mire egy apró nevetés hagyta el a számat.
Mat azonnal rám nézett, én pedig két kezemet magam elé téve néztem rá vissza, amolyan "bocsi bátyó, de ez vicces volt" arckifejezéssel. Csak kezembe bele bokszolva nézett vissza a tv-re, én azonban nem hagytam annyiban a dolgot. Csíkálni kezdtem, aminek a vége az lett, hogy én alulra kerültem és engem kezdett el csikálni, miközben nagyon jól tudta, hogy utálom, ha ezt csinálja. A tv-t nem hallottam, csupán azt láttam, hogy a nő szája folyamatosan mozog, gondolom akkor tette fel a kérdést. Miután a nő megkérdezte, a kamera Harry-re ugrott, aki csak szomorkásan tördelte ujjait, majd újra a kamerába nézett.
- Mat, várjál már egy kicsit, nem hallom - fogtam be bátyám száját, majd felültem, és felhangosítottam a tv-t.
- A barátjával érkezett, így nem tudom, mennyi esélyem van nála..
- Honnan gondolod, hogy a barátja, Harry? - kérdezte ezúttal Liam.
- Ugyanolyan tetoválásai voltak, ölelgették egymást, sőt, a barátját még becézgette is.. - mondta ki, én pedig értetlenül néztem a képernyőt.
- Most komolyan azt hiszi, hogy együtt vagyunk? - kérdezte Mat, akinek úgy látszik, hamarabb eljutott az agyáig Harry mondata, mint nekem..
Csak egy bólintásra telt, nem tudtam mást reagálni. Úgy viselkednénk, mint, akik együtt vannak? Ezen gondolkoztam, miközben az emeletre vezető lépcsőn lépkedtem fel. Egy kis folyosóra értem, minek két oldalán 3-3 ajtó helyezkedett el. Egyesével nyitottam be minden szobába, majd mosolyogva láttam, hogy 2 lány szoba van, 2 fiú, illetve mindkét oldalon 1-1 fürdő. Azonnal el is foglaltam a bal oldali első szobát, ami igazán hangulatos volt. Régies stílusú, virágos ágynemű, régi képek, asztalok, székek. Mikor bedugtam a konnektorba az elhelyezett égősorokat, leesett az állam. Azonnal letettem a bőröndömet, és körülnéztem a szobába. A fal lila színben úszott, egy-két helyen volt lekopva, ott látni lehetett az újabb festéket, ami anyámnak köszönhető. Két ajtót vettem észre, az egyik az ágyammal szemben, amit azonnal kinyitottam. Egy gardrób volt csupán, pár ruhával, amit még anyám hagyott itt. Egy kis fotel volt még itt, amin azonnal helyet foglaltam. Néztem a cipőket, amiket még anyám vett és arra jutottam, hogy egyezik az ízlésünk. Pár telitalpú csizma, szandál, de annál több lapos talpú, illetve balerinacipő. Miután végeztem a ruhák átnézésével és a cipők felpróbálásával, kiléptem a helységből, és kinyitottam az újabb ajtót. A fürdőbe léptem, amikor észrevettem még egy ajtót, azzal szembe, ahol beléptem. Lassan sétáltam oda, majd azt is kinyitottam, és kiléptem rajta. A másik lány szobába jutottam, amitől ugyancsak elállt a lélegzetem. Az ágyhoz lépkedtem, amin egy apró kis üzenet és egy kis doboz várt.. Az üzenetet viszonylag gyorsan elolvastam, csak egy 'Remélem tetszik.! Jessica..xx' szöveg állt rajta. Jessica anyám egyik barátjának lánya, akivel még régebben találkoztam. Azonnal tudtam, hogy legjobb barátnők leszünk, mégis történt egy kis baj, ami miatt nem tudtunk találkozni. Jessica és a családja elköltöztek, ide Londonba, mi azonban nem tudtunk velünk jönni. A barátságunk megszakadt, de most úgy látszik, lesz alkalmunk találkozni. Az üzenetet letettem eredeti helyére, majd a viszonylag nagy méretű dobozt vettem a kezembe. Súlya nem igazán volt, ezért visszaraktam az ágyra. Lebontottam róla a kék szalagot, majd a tetejét leemeltem róla. Mikor megláttam, mit rejt a doboz, könnybe lábadt a szemem..